Legyen már tavasz. HOLNAPTÓL. Lenyűgöző, ahogy a nagy költők verseit monitorozva létrehozták saját "szótárukat" leggyakrabban használt/egyedi szavaikkal, szókincsükkel; vagy az Ákos dalszöveg- generátor (érdemes kipróbálni!). Nálam egyszerűbb a helyzet, holnaptól. Mi lesz holnaptól? Ó, bár ne kérdezted volna. Holnaptól sportolok, fogyózom, nem gyújtok rá, rendesen alszom, hetente kitakarítom Nyúlúr ketrecét, bringával járok, többet olvasok, tanulok, összeszedem az életem. Péter mindig ezzel szívat. Már lassan öt éve külön lakom,de még mindig az az első, mikor meglát, hogy "majd holnaptól, tudom". Az a baj a holnappal, hogy sosem jön el,ez a szemét! Mindig csak elhúzza előttem a mézesmadzagot, egy jobb nap ígéretével kecsegtet, aztán persze baszik eljönni. Mindig csak az a rohadt ma. A ma meg nehéz, fárasztó, kusza. Mondjuk, ezt a tizennyolc percet most már csak kibírom, aztán hátha eljön végre a holnap.
Egyébként igazán befoghatnám már a nyavalygást. Ezen a mostani holnapon korán kelek, 9-re megyek dolgozni ahhoz az internet- és telefonszolgáltatóhoz, amelyik nem nagyon gondol a csóró egyetemi diákokra, se külön díjcsomaggal, se ingyenes visszahívósms-sel nem rendelkeznek, ezért mostanáig én se nagyon gondoltam rájuk,de most a műszaki osztály dolgozóit tanítom majd angolra. Most lesz az első órám. Be kéne mennem A diákszövetkezethez is, ami azért A, mert A legrégibbek, A legnagyobbak, és A legtöbb pénzt nyúlják le, amit csak lehetséges. Ezek nem szégyellnek semmit. Az elmúlt egy hónapban rajtuk keresztül dolgoztam, megszállt démon - valamint recepciós munkakörben, és képesek voltak 60 órai munkáért 29700 Ft-tal kiszúrni a szemem. Ilyen ez a világ. Csak addig szívatják az embert, amíg hagyja. És csak azzal, amivel lehet. Na mindegy, nincs okom nyavalygásra. Ha ezeken túl vagyok, du 4-re megyek az egyik tévécsatornához főpróbára, beválogattak egy rettentő emelkedett kvalitású sorozat egy részébe. Hiába húzom, én büszke vagyok rá, igenis. Minden érdekes, ami új, és mindig is érdekelt, hogyan zajlik egy ilyen forgatás. Ez egy szép nap lesz.
Kíváncsi vagyok, vajon genetikailag belénk van-e táplálva az elégedetlenkedésre és nyavalygásra való hajlam. Mármint belénk, magyarokba. Olyan könnyű lenne ezzel magyarázni. Amúgy is,én szeretek minden sztereotípiát. A legjobb dolog ráakasztani bizonyos embercsoportokra bizonyos jellemzőket, és ha elég ügyesek vagyunk, egy idő után tényleg elkezdenek ezek szerint viselkedni. Nem muszáj, hogy minden sztereotípia pejoratív legyen. Az indiánok például imádnivalóak. Értenek a természet nyelvén, szeretik a lovakat, a farkasokat, a totemoszlopokat, a szellemeket, a békepipát, és az alkoholt. A cigányok, a zsidók, a melegek, az alacsonyak, a nők, a férfiak, akiknek kicsi a pénisze, a szőke hajúak, a művészek, a hippik, a vízöntők... mint a Sims-ben. Beírsz pár adatot, kész a kicsi figurád, az egyedi személyiségjegyekkel ne is törődj, nem kell kreativitás, majd kidob valamit a gép. Szívesen összegyűjteném ezeket, és írnék ebből egy könyvet. Istenkáromlás, megkövezni! Műszakáll.
Nézzetek Big Bang Theoryt! Bár nem nagyon ismerek olyan embert, aki ne nézne. Tudom, shame on me, de én egy hónapja kattantam rá, még csak ötödik évad elején tartok.
Már csak két perc a napból. IDŐ. A leggonoszabb entitás a világon. Entitás egyáltalán? Valóban létezik? Egyszer még nagy filozófus leszek. De ma épp csak az érdekel, hogyan lehetne beosztani ezt a szemetet. Életem két fő problémája: ENERGIA és IDŐ. Így legalább izgalmas. El sem tudom képzelni, ha kordában tartván energiáimat, mindenre a pontosan megfelelő mennyiséget használnám, így sosem lennék kimerült, fáradt, ideges, túlpörgött; mi lenne velem. Min problémáznék akkor egyfolytában? Áhh, biztosan megoldanám valahogy, végül is magyar vagyok. Ezen felül, ha gazdálkodni tudnék az idővel, az olyan lenne, mint amikor valakinek egyszerre van szerencséje a kártyában és a szerelemben. Nem csak, hogy lehetetlen, de abszurd és igazságtalan is! Magamat ismerve, azt hiszem, a legnagyobb baj az lenne, hogy ha kétszer ennyi időt kapnék egy napra, én akkor is teleraknám a naptáramat mindenféle hülyeséggel,és ugyanúgy ülnék a gép előtt gondterhelt fejjel, lemaradva a feladatokkal.
A fenébe! Már megint ma van. Átvert. Nem adom fel,ez a ma még lehet holnap!
